Vaszary Gábor író 40 éve halt meg- PORTRÉ

Budapest, 2025. május 20., kedd (MTI) - Negyven éve, 1985. május 22-én halt meg Vaszary Gábor, a két világháború közötti időszak népszerű, humoráról is híres írója. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja:

1897. június 7-én (egyes források szerint július 1-jén) született Budapesten. Felmenői között több művész és egyházi személyiség akad, nagybátyja volt Vaszary János festő, rokonságban állt Vaszary Kolos pannonhalmi főapáttal, a későbbi bíboros-hercegprímással. Apja budapesti főjegyző volt, anyja eredetileg színésznőnek készült, 1899-ben született öccse Vaszary János színész, színigazgató, rendező, színműíró, a Doktor Zsivágó című filmben is feltűnő Muráti Lili férje, húga Vaszary Piroska színésznő volt. Gyermekkorára így emlékezett vissza: "Egyikünk sem járt valami szívesen iskolába… Ahogy múlott az idő, János testvérem egyre okosabb lett, és rájött arra is, hogy a színészeknek nincs szükségük iskolai képzettségre. Nyomban összeültünk, és megírtunk egy ötfelvonásos drámát, amelyet egy szép délután, amikor szüleink nem voltak otthon, elő is adtunk." A színészet továbbra is érdekelte, de később inkább a képzőművészet vonzotta. A gimnázium elvégzése után 1915–1918-ig díszítőfestészetet, majd grafikát tanult az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában. Később a Képzőművészeti Főiskolán festészeti órákat vett Vaszary Jánostól, majd érdeklődése az írás felé fordult. Miklós Andor, Az Est napilap tulajdonos-főszerkesztője ösztönzésére lett újságíró, cikkeit maga illusztrálta. Riportra járni azonban lusta volt, inkább kitalált dolgokat írt és rajzolt. 1921-ben a Szinyei Merse Pál Társaság jutalomban is részesítette. 1924-ben tanulmányútra ment Párizsba, ahonnan hosszú ideig nem tért haza. Francia lapoknak dolgozott (főként karikatúrákat rajzolt), illetve négy budapesti újságnak tudósított. 1925-ben megnősült, három év múlva fia született, aki azonban korán meghalt. Felesége, Aimée Fontant több regénye nőalakjának megrajzolásához szolgált modellként. 1932-ben tért vissza Magyarországra, és sorra jelentek meg népszerűvé váló művei, regényeket apja kívánságára kezdett el írni. Az 1934-ben megjelent Monpti című regényét huszonnyolc nyelvre fordították le, állítólag csak az egymást követő német nyelvű kiadásokban kétmillió példánya látott napvilágot. Háromszor készült belőle film, az 1957-es német változat - amelynek forgatókönyvén is dolgozott - főszereplője Romy Schneider volt. A párizsi történet főhőse egy szeretnivaló, könnyelmű fiatalember, a "tisztességükkel küszködő" párizsi lányok kedvence. Az 1935-ben napvilágot látott második regénye, az Ő, ugyancsak hatalmas sikernek bizonyult, ezután sorra jelentek meg regényei, amelyeket saját maga illusztrált, csak néhány közülük: Vigyázz, ha jön a nő (1936), Amiről a férjek álmodoznak (1937), Ketten Párizs ellen (1938), Kislány a láthatáron (1939), A szőkékkel mindig baj van (1939), Hárman egymás ellen (1939), Az ördög nem alszik (1940), A nő a pokolban is úr (1940), Tavaszi eső (1941). Egyik kritikusa szerint semmiben sem marad el a korszak megbecsült, jeles íróitól. Habár könnyed humora Karinthyt, mesélőkedve pedig Heltai Jenőt idézi, stílusa mégis eredeti hangú, színes egyéniséget tükröz, aki a könnyedség leple alatt életbölcsességével, emberismeretével, lényeglátásával lepi meg az olvasót. Korábbi sikereire 1944-es vígjátéka, a Ki a hunyó? - avagy Bubus tette föl a koronát. Vaszary Gábor egész Európát meghódította jellegzetes, friss humorával, bájos nőalakjaival, elképesztő, ugyanakkor megható kalandjaival. Legnagyobb olvasótábora a német nyelvterületen alakult ki, évtizedekig a németek egyik legnépszerűbb írója volt. Színházi rendezéssel is foglalkozott, 1945-47-ben színpadi szerepeket is vállalt. Egyes regényeit színpadra is átdolgozta, a Monpti főhősét néha maga játszotta, partnerét nagy szerelme, Gervay Marica alakította. Vígjátékait többnyire öccse, Vaszary János rendezte, rendszerint fellépett bennük húga, Piroska és János felesége, Muráti Lili is. Újságíróként is jelentős szerepet vállalt az 1930-as és 1940-es években, határozottan szembeszállt a kulturális élet szélsőjobb felé orientálódó képviselőivel. Festőként is nevet szerzett, rendszeresen részt vett a budapesti Nemzeti Szalon és a párizsi Salon kiállításain. 1947-ben a kialakuló kommunista rendszer elől végleg külföldre távozott, Németországba emigrált. Rövid ideig a Szabad Európa Rádiónál dolgozott, majd Svájcban telepedett le, 1956-tól több németül írt regénnyel jelentkezett. A szocializmus évtizedeiben regényei a megtűrt kategóriába szorultak, írójuk komor, magányos öregúrként fejezte be életét 1985. május 22-én Luganóban. A rendszerváltás után újra felfedezett író kötetei sorra jelentek meg, még hangoskönyv formátumban is (A szőkékkel mindig baj van). Bubus című művét 2010-től játszotta a Játékszín, 2016-ban a Vidám Színpad tűzte műsorára. Létezik már zenés változata is, Fényes-Szenes dalbetétekkel. A Duna Televízió 2015 őszén három részben sugározta 1938-ban megjelent és nagy sikert elért, Ketten Párizs ellen című regényének tévéfilmváltozatát Papp Gábor Zsigmond rendezésében.