Mazsihisz elnök: A szabadság nem egyszeri ajándék, hanem mindennapi feladat

Budapest, 2026. április 1., szerda - "Kívánom, hogy Pészach ünnepe adjon mindannyiunknak erőt, hitet és örömet. Legyen otthonainkban béke, közösségeinkben összetartás, és szívünkben remény. Legyen ez az ünnep a megújulás, a felszabadulás és a közösségi összetartozás ideje."

Az alábbiakban Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének ünnepi gondolatait olvashatják pészach alkalmából. A polgári időszámítás szerint az ünnep április 1-jén este kezdődik, és április 9-én este ér véget; az első széderestét április 1-jén, a másodikat április 2-án üljük. Kedves Hittestvéreim, kedves Barátaim! Pészach ünnepe minden évben arra hív bennünket, hogy visszatérjünk a gyökereinkhez. Arra emlékeztet, hogy népünk története a szolgaságból való szabadulással kezdődött, és hogy ez a történet ma is velünk él. Pészach nem csupán egy történelmi esemény felidézése, hanem a szabadság újraértelmezése minden nemzedék számára. Amikor széder estéjén összegyűlünk az ünnepi asztal körül, valójában nemcsak egy ősi történetet idézünk fel. Nemcsak az egyiptomi kivonulásról beszélünk, hanem önmagunkról is. A széder olyan pillanat, amikor a világ egy kicsit elcsendesedik körülöttünk, és lehetőségünk nyílik arra, hogy kimondjuk: mit jelentett őseinknek a szolgaságból a szabadságba lépni — és mit jelent ma nekünk. Mert mindannyiunk életében vannak "Egyiptomok": félelmek, terhek, bizonytalanságok, amelyekből szabadulni szeretnénk. Pészach arról szól, hogy mit viszünk tovább, és mit kell elengednünk. Arról, hogy a szabadság nem egyszeri ajándék, hanem mindennapi feladat. A szabadság nem csupán állapot, hanem felelősség: felelősség önmagunkért, egymásért, közösségeinkért és a jövőért, amelyet gyermekeinkre hagyunk. A Mazsihisz elnökeként, de mindenekelőtt közösségünk egyik tagjaként azt érzem, hogy most különösen nagy szükségünk van egymásra. Egy jó szóra, egy figyelmes kérdésre, arra, hogy észrevegyük a másikat. A világ gyors változásai, a bizonytalanság, a háborúk és a társadalmi feszültségek mind próbára tesznek bennünket. Nincs olyan generáció, amely mentes lenne a kihívásoktól — de van olyan közösség, amely képes ezekkel szembenézni. A magyar neológ zsidó közösség ilyen közösség. Megtartó közösség. Megtart bennünket hagyományaiban, zsinagógáiban, intézményeiben — és megtart bennünket egymásban. Mert a közösség nem épületekben, hanem emberekben él. A közösség ott van a széderasztal körül, a zsinagóga padjaiban, az iskolákban, az idősek otthonában, a családok otthonában — és ott van mindenhol, ahol zsidó emberek egymás felé fordulnak. Büszke vagyok mindazokra, akik nap mint nap dolgoznak azért, hogy közösségi életünk élő maradjon: rabbijainkra, kántorainkra, elnökeinkre, közösségi vezetőinkre, pedagógusainkra, intézményeink munkatársaira és önkénteseinkre. Mindannyiótok munkája nélkülözhetetlen alapja annak, hogy ma is vagyunk, van jelenünk, és lesz jövőnk. Köszönöm mindazt a szeretetet, türelmet és kitartást, amellyel szolgáljátok közösségeinket — sokszor csendben, háttérben, mégis pótolhatatlanul. De nem szabad elfelejtenünk felelősségünket sem. Felelősségünk van odafigyelni a holokauszt túlélőire, segíteni az időseket, támogatni a rászorulókat, törődni a betegekkel, és utat mutatni a fiataloknak. Felelősségünk van megőrizni azt a közösségi szövetet, amely megtartott bennünket a történelem viharaiban — és amelyet nekünk kell továbbadnunk. A szabadság nemcsak kivonulás valahonnan, hanem megérkezés valahová: egy olyan közösségbe, amelyben helye van a gyengének és az erősnek, az idősek bölcsességének és a fiatalok lendületének. Az egyiptomi kivonulás története arra tanít bennünket, hogy a szabadság soha nem végleges állapot. A szabadságot meg kell élni, meg kell őrizni, és tovább kell adni. Ahogyan a Hágádában olvassuk: "Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magára, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból." Ez a mondat nemcsak emlékeztet, hanem kötelez is: arra, hogy a szabadság élményét és felelősségét minden nemzedék újra és újra átélje. És itt hadd álljak meg egy pillanatra. Tekintetünk ma éjjel-nappal Izrael felé fordul — őseink földjére, reményeink és imáink helyére. Imádkozunk azért, hogy az Örökkévaló őrizze meg zsidó testvéreinkben a reményt még a legnehezebb órákban is. Sajmér Jiszroél — őrizze Izraelt az Örökkévaló, és teremtsen békét, biztonságot és reményt! Kívánom, hogy Pészach ünnepe adjon mindannyiunknak erőt, hitet és örömet. Legyen otthonainkban béke, közösségeinkben összetartás, és szívünkben remény. Legyen ez az ünnep a megújulás, a felszabadulás és a közösségi összetartozás ideje. Chág Pészách Száméách! Örömteli ünnepet kívánok mindannyiunknak! Prof. Dr. Grósz Andor, A Mazsihisz elnöke Kiadó: Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ------------------------------------------------------------------- A Nemzeti Közleménytár oldalán található közlemények nem képezik az MTI hírkiadás részét, az MTI által szó szerint továbbított tartalomért minden esetben a közlemény beadója a felelős. A közlemények forrásmegjelöléssel (NKT) szabadon és korlátozás nélkül felhasználhatók. Az NKT szolgáltatással kapcsolatban további információt az nkt@dunamsz.hu elektronikus levelező címen kaphat.