Világbajnokság magyarok, meddő párok gyermekek nélkül

Budapest, 2026. június 21., vasárnap - Ülök a televízió előtt, és a labdarúgó-világbajnokság egyik mérkőzését nézem. A pályán Elefántcsontpart válogatottja játszik Németország ellen. Ahogy nézem az afrikai ország első gólját, önkéntelenül is eszembe jut egy kérdés: mikor láttunk utoljára magyar gólt világbajnokságon? A válasz elkeserítő: 1986-ban.

Magyarországon két generáció nőtt fel anélkül, hogy szurkolhatott volna nemzetének egy labdarúgó-világbajnokságon. Közben stadionok épültek, akadémiák alakultak, és soha nem látott mennyiségű közpénz áramlott a magyar futballba. A félidőben előveszem a telefonomat, és friss hírek között elolvasom Kaáli Géza professzor legutóbbi írását a magyar meddőségi ellátás államosítás utáni állapotáról. Az ember azt hinné, hogy a futball és a reprodukciós medicina között semmilyen kapcsolat nincs. Az egyik gólokról szól, a másik gyermekekről. Mégis ugyanaz az érzés fog el. Mert valójában ugyanazt a történetet olvasom. Csak más szereplőkkel. Az egyikben egy nemzet szurkolói várják évtizedek óta a sikert, a másikban meddő párok tömegei várják a gyermeküket. Az Orbán Kormány kiemelt nemzeti ügyként kezelte mind a labdarúgást, mind a meddőségi ellátást. Mindkét történetben megszülettek a nagy ígéretek, a nagyszabású tervek és a látványos bejelentések. És mindkét történet végén ugyanaz a kérdés maradt: Hol vannak az eredmények? A világ vezető reprodukciós központjai folyamatosan javítják eredményeiket, miközben Európa számos országában átlátható, nyilvános minőségi mutatók alapján működik a rendszer, Magyarországon továbbra sem áll rendelkezésre olyan nyilvános transzparens adatközlés, amely alapján a betegek objektíven összehasonlíthatnák az egyes központok teljesítményét. Nézzük az eredményeket. Az amerikai reprodukciós központokban az élveszületési arány gyakran meghaladja az 60%-ot, számos nyugat-európai centrumban pedig a 45-50%-ot. Az ESHRE európai regiszterek alapján az IVF kezelések élveszületési aránya embriótranszferenként megközelítőleg 25%, míg Magyarországon 2024-ben ez az érték 17,1% volt, ami mintegy 31%-os relatív elmaradást jelent az európai átlaghoz képest (OKFÖ 2024.). A magyar IVF-rendszer 2024-es eredményessége alapján minden évben körülbelül 1 400-1 500 gyermekkel kevesebb születik meg annál, mint ami az európai átlagos szakmai teljesítmény mellett reálisan elérhető lenne. Pedig a focihoz hasonlóan a meddőségi kezelések is korlátlan közpénz támogatásban részesültek az államosítás után. A történelem egyik visszatérő tanulsága, hogy a siker ritkán születik meg pusztán pénzből vagy politikai akarattal. A sikerhez szakmai autonómia, egészséges verseny, átláthatóság, nemzetközi összehasonlíthatóság és folyamatos minőségellenőrzés szükséges. Azok az országok és intézmények, amelyek képesek ezeknek az elvárásoknak megfelelni, kiváló eredményeket tudnak felmutatni. Es a jelenlegi állami IVF rendszerből pont ezek hiányoznak. A magyar futball negyven éve nem találja az utat a világbajnokságra, és az államosítás óta a magyar meddőségi rendszer sem találja az utat az európai élvonalba. Még szerencse, hogy nem létezik IVF-világbajnokság, A mostani állami eredményeinkkel biztos nem lennénk ott. Dr. Vereczkey Attila tel.: +36-309-683560 Kiadó: Humán Reprodukciós Intézet Kft. ------------------------------------------------------------------- A Nemzeti Közleménytár oldalán található közlemények nem képezik az MTI hírkiadás részét, az MTI által szó szerint továbbított tartalomért minden esetben a közlemény beadója a felelős. A közlemények forrásmegjelöléssel (NKT) szabadon és korlátozás nélkül felhasználhatók. Az NKT szolgáltatással kapcsolatban további információt az nkt@dunamsz.hu elektronikus levelező címen kaphat.