Nemzeti gyásznap - Hős katonaorvosokra emlékeztek a fővárosban
Hős katonaorvosok tiszteletére tartott közös megemlékezést a Nemzeti Fórum Egyesület és a Honvédelmi Minisztérium hétfőn Budapesten, a magyar orvos hősi halottak emlékszobránál.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke beszédében azt hangsúlyozta: a szobor "sajátos helyen", az egészségközpont és a Ludovika között van, ahol egy "sajátos erőtér van, ez a szobor egy örök áramforrás, erőtér, soha nem tud kimerülni".
Felidézte: 1956. október 23-át követően "a hirtelen jött lehetőségben, szervezetlenségben" szinte órákon belül képes volt egy kis, aztán egyre nagyobb közösség megszerveződni, és unokatestvére – aki orvostanhallgatóként vett részt a sebesültek mentésében - elmondásából ismeri, hogyan tudtak az emberek nemzetként viselkedni, tenni és helytállni abban a 12 napban.
Hozzátette:
1956. november 4-én azonban a szovjet tankok dübörgése ébresztette őket hajnalban, és mint mondta, nem tud szabadulni annak a rettenetnek, félelemnek az emlékétől, amit a szülei arcán akkor látott.
Mint mondta, fontos emlékezni a katonaorvosokra, és köszönet illeti munkájukat, amit azért végeznek, hogy nyugalomban éljünk. Szavai szerint fontos, hogy legyen erős, megbecsült, jól felszerelt hadserege az országnak.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter arról beszélt: amíg lesznek háborúk és amíg lesz magyar honvédség, a nemzetnek mindig szüksége lesz orvoskatonákra. Köszönjük, amit a nemzetért tesznek, és nagy tisztelettel emlékezünk meg azokról, akik a hazáért életüket kockáztatók életét mentették - fogalmazott.
A miniszter beszédében emlékeztetett:
a 20. század a háborúk és diktatúrák kora volt, a magyarság csaknem minden generációjának fegyvert kellett fognia, a két világháborúban harcolókat és a felkelt nemzetet az 1956-os forradalomban orvosnemzedékek kísérték a csatatérre, "hogy gondoskodjanak egészségükről, és megpróbálják megmenteni az életüket ott, ahol aratott a halál".
Küzdelmük ugyanolyan elkötelezettséget és hozzáértést, hősiességet és önfeláldozást igényelt, mint fegyverrel állni az ellenség elé és az arcvonalban küzdeni - fogalmazott.
A miniszter szerint Horvay János szobra nemcsak az orvoshősökre emlékeztet. Mellettük ott voltak a soha meg nem énekelt szanitécek és sebesültvivők, valamint a méltatlanul elfeledett ápolónők. Rájuk is emlékeznünk kell! - fogalmazott.
Hozzátette: az ő áldozatos munkájuk nélkül a legtöbb orvosi erőfeszítés hiába lett volna.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte:
az egészségügyi katonák embert próbáló szolgálatát a feledés járja körül, és ahogyan lehetetlen számon tartani minden harctéri hőstettet, ugyanúgy lehetetlen felidézni minden megmentett életet.
Ugyanakkor a nemzet önmagával szembeni kötelessége, hogy időről időre fellobbantsa az emlékezés fényeit, és tisztelegjen elkötelezett szolgálatuk előtt - mondta.
A magyar hősi halott orvosok józsefvárosi emlékművénél koszorúval emlékezett Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Lezsák Sándor és Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára. Mellettük az '56-os, az orvos- és ifjúsági szervezetek is elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél.
