Végső búcsút vettek Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező-operatőrtől, a magyar mozgókép mesterétől kedden a Rákoskeresztúri új köztemetőben.

A gyászszertartáson színész barátai, egykori alkotótársai hangfelvételről emlékeztek meg a filmkészítőről, aki forgatókönyvíróként, rendezőként és operatőrként, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatójaként is a magyar filmművészet meghatározó alakja volt.

"A Roncsfilmmel kezdődött minden, aztán hosszú utat jártunk be. Köszönöm, hogy velem voltál" - búcsúzott Mucsi Zoltán.

Csere Ágnes a mesterének nevezte Grunwalsky Ferencet. "Megengedted, hogy csak létezzek a kamera előtt. Nem kellett szorongani, agyalni, szerepet elemezni, csak élni. Úgy vezettél bizalommal és szeretettel, hogy észre se vettem" - fogalmazott.

Bán János azt mondta: Grunwalsky a világhírű magyar operatőri iskola kísérletező és meghatározó, majdhogynem deviánsnak mondható személyisége volt, aki nem a hagyományosnak mondható vagy klasszikusnak érzékelhető művészi utat járta be.

- emlékezett a színésznő.

Nemcsák Károly a Goldberg variációk, az Egy teljes nap és az Utrius című filmek készítésére emlékezett, amelyek - mint mondta - nem szokványos forgatási napokból álltak, hanem valami furcsa együtt létezésből. "Sok esetben forgatókönyv sem volt, de egyszer csak jött egy gondolat, hangulat, és akkor lefotóztál, vagy pedig felvettél egy jelenetet egy furcsa fényben" - idézte fel.

"Udvarunk egén ott röpül a disznónk. A kocsmánk lángol, a kocsmánk füstöl, mi óvó kamerától követve egymás vállára támaszkodva sántikálunk hazafelé" - fogalmazott Szirtes Ági.

"A legnagyobb dolog, amit tőle kaphattam, a bizalom volt, mert őnála éreztem azt feltétel nélkül, hogy bármit, amit kér, arra képes vagyok, meg tudom csinálni" - méltatta az alkotót Gáspár Sándor. Példaként említette, hogy elájult, amikor a nyári hőségben egy betonnehezékkel kellett a Dunába sétálnia (hogy a karaktere véget vessen az életének). Egy másik alkalommal a novemberi hidegben a 9-10 fokos Dunában forgattak, amikor Grunwalsky forró teát öntött a nyaka és a búvárruhája közé.

Scherer Péter arról beszélt, hogy látogatásai alkalmával Grunwalsky ágyánál mindig rengeteg könyvet látott. "Csak úgy nagyjából tudtam követni a gondolataidat, de éreztem, hogy ez a pali szenzációs" - méltatta egykori alkotótársát.

Grunwalsky-Takács Ágnes édesapjától búcsúzva azt mondta, csak azt bánja, hogy későn érkezett az életébe, "pedig jó barátok lettünk volna akkor is, ha kortársak vagyunk". A világlátása, a kalandvágya, a kísérletező szelleme és az a magabiztosság, amit sugárzott munka közben, lenyűgöző lehetett - tette hozzá.

A búcsúzók között voltak Grunwalsky Ferenc egykori tanítványai, valamint a filmszakma és a kulturális élet olyan szereplői, mint - mások mellett - Lovasi András, Báron György, Janisch Attila, Bagota Béla, Mátyássy Áron, Lóth Balázs és Bereczki Csaba.

Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas, érdemes művész, a magyar mozgókép mestere június 30-án, nyolcvankét éves korában, rövid, súlyos betegségben hunyt el.