Végső búcsút vettek Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfustól, érdemes és kiváló művésztől szerdán az Óbudai temetőben.

A polgári gyászszertartáson, melyen a fotóművész családja, barátai, egykori pályatársai és tisztelői emlékeztek a magyar művészportré-fotózás megkerülhetetlen alakjára, Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere kiemelte: jóllehet azt mondják, a lélek egy olyan része az embernek, ami láthatatlan, Keleti Éva megtanította nekünk, hogy ez nem így van.

"A művész valamivel többet tud, mint egy más ember. Ha elmegy egy apró, kutyaugatós tanyára, akkor nem azt látja, hogy sár van, és traktor áll az épület előtt, hanem meglátja az emberek lelkét, az élethez és más emberekhez való viszonyát" - fogalmazott a főpolgármester, aki szerint így látta a világot Keleti Éva: "nemcsak a fényképezőgép lencséjén, hanem a lelkeken keresztül is".

A fotóművész meglátta mindazt az alanyaiban, amit másoknak nem mutattak meg: a magyar színjátszás óriásai lecsupaszították a lelküket, hogy "a Keleti" a maguk valójában, a maguk sérülékenységében mutassa meg őket - hangsúlyozta Karácsony Gergely.

- mutatott rá a főpolgármester.

"Neki és a kamerájának senki nem tudott hazudni, és úgy sejtem, nem is akart" - emelte ki.

"Egyszer azt mondta: sokkal kevésbé vagyok jó fotós, mint amennyire jó emberismerő" - idézte fel Karácsony Gergely, hozzátéve, valószínűleg éppen ezzel emelte szinte elérhetetlen magasságba a hazai portréfotózás mércéjét.

"Keleti Éva a saját bevallása szerint a színházi emberek közé nem munkába járt, hanem vendégségbe. Kamerával a kezében mégis ugyanolyan embernek tekintette a hentest, a varrónőt vagy éppen a Csordás ikreket, mint a színészóriásokat, akiket nemcsak megörökített, hanem emléket is állított nekik, a saját interpretációjában" - mondta a politikus.

Kiemelte, a fotográfia a pillanat művészete, azonban Keleti Éva tudta, hogy nem a pillanatot, hanem a múltat kell rögzíteni, mert az elszáll, és semmire sem fogunk emlékezni belőle. Értette annak a felelősségét, hogy amit ma megörökít, az 25-30 év múlva már a történelem lesz, a fotó ugyanis nem hazudik és nem írható át, mint a történelemkönyv - mutatott rá a főpolgármester.

Úgy fogalmazott, hogy a huszadik századi magyar valóságot nem csak át-, de túlélnie kellett Keleti Évának, aki 1944-ben megjárta a téglagyárat, bár a deportálás elől megmenekült.

Ugyanebben az évben veszítette el nagybátyját, Kabos Endrét, a háromszoros olimpiai bajnok kardvívót is, de hitt a szerencsében és hitt abban, hogy a véletlenek is alakítják az életét és a pályáját - tette hozzá Karácsony Gergely.

Szarka Klára fotótörténész, kurátor arról beszélt, hogy Keleti Éva neve a Magyar Távirati Iroda fotóriportereként fogalommá vált, és "nem volt olyan ajtó, amely nem nyílt volna meg neki".

- emlékezett Szarka Klára, kiemelve, hogy a táncosok, színészek, rendezők mind a bizalmukba, a barátságukba fogadták a fotóművészt.

Ezt követően a hetvenes évek közepén átment az Új Tükör képes hetilaphoz, ahol nemcsak képszerkesztő és fotórovat-vezető, hanem főszerkesztő-helyettes is lett - idézte fel a fotótörténész, hangsúlyozva, hogy Keleti Éva mindig lelkesedéssel beszélt mestereiről, valamint kollegáiról, és mindent elkövetett azért, hogy nevük ne merüljön feledésbe.

Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, aki 2023 óta volt Budapest díszpolgára, életének 95. évében, február 6-án hunyt el. Keleti Éva a Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a közmédia saját halottja.