A 2026-os kémiai Nobel-díjjal kitüntetett Henri B. Kagan és Szoai Kenszo felfedezései alapjaiban változtatták meg az élet földi eredetének kutatását és a modern gyógyszergyártást - mondta az MTI-nek Lente Gábor, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) professzora, aki személyesen is többször találkozott a friss Nobel-díjas japán tudóssal.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerdán jelentette be, hogy Henri B. Kagan francia és Szoai Kenszo japán tudós kapja idén a kémiai Nobel-díjat az aszimmetrikus szerves szintézisben megjelenő nemlineáris hatások és az aszimmetrikus autokatalízis felfedezéséért.

Lente Gábor kifejtette: a kémia egyik ismert alapjelensége a kiralitás, ami azt jelenti, hogy bizonyos molekulák nem azonosak a saját tükörképükkel - hasonlóan az emberi jobb és bal kézhez.

Bár energetikailag nincs különbség a két tükörképi pár között, a földi élet megjelenése óta a természet szinte kizárólag csak az egyik változatot használja. Ezt a totális dominanciát nevezik homokiralitásnak, amely az aminosavaknál, a cukroknál és a DNS szerkezeténél is megfigyelhető.

A laboratóriumi alapreakciók során mindig fele-fele arányú elegy keletkezik a két tükörképből.

Ezt a biológia előtti, úgynevezett prebiotikus evolúciós lépést magyarázzák Szoai Kenszo aszimmetrikus autokatalízis-kísérletei.

A PTE professzora elmondta, hogy a kiralitás jelenségét már Louis Pasteur felfedezte közel kétszáz éve, és a szerves vegyészettel foglalkozók azóta keresték a módszereket a tiszta molekulaformák előállítására.

Henri B. Kagan munkássága előtt azonban axiómaként kezelték, hogy a tiszta végtermékhez eleve teljesen tiszta kiindulási anyagra (királis katalizátorra) van szükség. Kagan bebizonyította, hogy a természetben működik egy olyan nemlineáris, "öntisztító" mechanizmus, amely képes kompenzálni a tökéletlen kiindulási anyagokat.

Ez a "királis erősítés" rendkívüli gyakorlati jelentőséggel bír a gyógyszeriparban. A gyógyszermolekulák nagy része királis, és a két tükörképi párnak teljesen eltérő, akár káros hatása is lehet az emberi szervezetre.

Lente Gábor kutatási területe szorosan kapcsolódik a Nobel-díjasok eredményeihez, azon belül is a királis reakciók modellezésével foglalkozik.

Mint felidézte, Szoai professzor egyik kísérlete kezdetben olyannyira furcsának tűnt, hogy sokan a létezésében is kételkedtek: királis anyag hozzáadása nélkül is tiszta végtermék keletkezett, ám kísérletről kísérletre véletlenszerűen változott, hogy a két tükörkép közül melyik jött létre.

Ennek a sztochasztikus jelenségnek az elméleti értelmezéséhez járultak hozzá a pécsi professzor kutatásai is.

Lente Gábor hozzátette, hogy Szoai Kenszo - aki a Pannon Egyetem díszdoktora is - többször járt Magyarországon tudományos konferenciákon. "Közvetlen, rendkívül barátságos ember, akinek a konferenciákon mindenkihez, a fiatal kutatókhoz is volt egy jó szava, élénken érdeklődött a kollégák munkája iránt, és nagyra értékelte a nemzetközi szakmai közösség hozzájárulását a saját kutatásaihoz" - fogalmazott a pécsi egyetemi tanár.